Seneca: Az önmagadhoz vezető útról

Jól teszed, ha útnak indulsz; tűzz ki magad elé úti célokat, de mindenekelött érkezz el önmagadhoz.
Hogyan? - kérdezed. Haladj a bölcsességben, de legelőször is azzal törődj, hogy következetes légy önmagadhoz.
Ahányszor próbára akarod tenni, hogy elértél-e valamit, figyeld meg: ma ugyanazt akarod-e, amit tegnap akartál?
A célok változása azt mutatja, hogy a lélek hullámok közt sodródik: hol itt, hol ott bukkan fel - a szél járása szerint.
Amit megalapoztak, amit jól rögzítettek, az nem imbolyog a szélben.
Ez csak a bölcs osztályrésze, de valamennyire részesülnek belőle a bölcsességre törekvők is, mondjuk, azok, akik már szert tettek némi bölcsességre.
Akkor mi a különbség köztük? - kérdezed, joggal.
Az egyik megmoccan, de nem lendül máshová, egy helyben ingadozik.
A másik meg se moccan.
Élj egészségben!

Hamvas Béla: Hétköznapi mitológia

Az egész világon csak igen kevesen voltak, akik a hétköznap kicsiny és közönséges mitológiáját megértették, és tudták, hogy mit jelent reggel fölkelni, mosdani, reggelit készíteni, dolgozni,
sietni, bosszankodni, sértődni — szürkén, gépiesen, átlagosan, megdöbbentően józanul és hazugság nélkül és minden pátoszt kizárva. Csak egészen kevesen voltak, akik tudtak, hogy ami egy napon az utcán, otthon, a boltban, a műhelyben történik, nem egyéb, mint ami századok
alatt az egész világegyetemben történik.
Ahhoz, hogy az ember a hétköznap isteni közönségességét és józan mitológiáját észrevegye, fáradhatatlannak kell lennie, nem szabad sem elfásulnia, s egy pillanatra sem szabad unatkoznia, nem szabad kieresztenie kezéből az időt.
Mindig van ok részvétre, csodálatra, segítségre, nevetésre. A hétköznap mitológiájának erénye az éberség...

Gracián: Az érettségről

Az érettség a lélek mélyén ragyog, de még inkább az erkölcsökben.
Az anyagi súly teszi becsessé az aranyat, az erkölcsi az embert.
A képességeket feldíszíti, s ez tiszteletet ébreszt. A józanság: a lélek homlokzata, a higgadtság: nyugodt méltóság. Az érett ember szavai példabeszédek, tettei teljesítmények.
Mindenki annyira ember, amennyire érett. Az ilyen folyton gyarapszik a bölcsőtől a sírig.

Gracián: A csodaember

A csodaemberhez három dolog kell, a legfőbb Adakozó három nagy ajándéka:
termékeny szellem, mély ítélőképesség, emelkedett, vidám jellem.
Nagy előny a jó felfogás, de még nagyobb a helyes gondolkodás.
Az észt ne a hátgerinc vagy az orr viselje, mert az előbbi szúrós, az utóbbi fennhéjázó.
Húszas éveinkben az akarat, a harmincasokban a szellem uralkodik.
Ha elértük a negyvenet, ítélőképesség lesz a mi urunk.
Vannak elmék, amelyek úgy szórják a fényt, mint a nap a sugarát, és estére kihunynak.
Vannak olyanok is, amelyek nappal nem vibrálnak, és ha rájuk köszön az éjszaka, mint a hiúz, sötétben jobban látnak. És vannak alkalmi elmék, akik viszont rábukkannak a célszerűre.
De mit érsz bármelyikkel is, ha termékeny szellemed, éles elméd nem füszerezi öröm és boldog megelégedettség?

A változást gyakran válság váltja ki

Általában csupán akkor jövünk rá, hogy a dolgokat lehet másképp is csinálni, amikor életünk kezd széthullani. Szükségünk van arra, hogy felrázzanak.
Eleinte ez rendkívül ijesztőnek tűnik, mintegy katasztrófának, pedig ilyenkor kinyílik egy ajtó, amelyen keresztül a megértés, a tudatosság, a fejlődés mélyebb szintjeire juthatunk.
Mindannyian újra és újra átéljük ezt a folyamatot. Mihelyt meggyógyítottuk magunkat az egyik szinten, kisvártatva történik valami más, ami elvezet majd bennünket a következő szintre.
Amikor mindent a legelkeserítőbb színben látunk, vigasztaló arra gondolni, hogy mindez azért van, hogy legyen összehasonlítási alapunk.
Végre megérted vagy megtapasztalod, hogy a kétségbeejtő helyzet azt az üzenetet hozza, hogy az élet lehet szebb ennél, és hogy van kiút.
És akkor a következő lépés az, hogy körülnézzünk és szembesüljünk mindazzal, amit meg kell gyógyítani, ami még nincs harmóniában, nincs beépítve az életünkbe és nem működik.
Az igazi gyógyulás a bennünk lévő életenergia maradéktalan birtoklásából és elfogadásából ered. Ha megengedjük magunknak, hogy szembenézzünk lényünk megtagadott részeivel, rájövünk, hogy nem is olyan ijesztőek, mint képzeltük.
Ha kifejezésre juthatnak, a helyükre kerülnek, mint természetünk fontos összetevői. Nincs határvonal a "jó" és "rossz" között. Az élet minden aspektusa az életerő egy-egy eleme, az istenség megnyilvánulása.


Hajlandó vagyok tanulni életem minden eseményéből.
Mélyebb és mélyebb szinten gyógyítom magam.
Lényem valamennyi oldalát elfogadom. Átadom magam a gyógyítás ösvényének.
Egy életre elkötelezem magam a gyógyulás és a tudatosodás mellett.