Eleinte ez rendkívül ijesztőnek tűnik, mintegy katasztrófának, pedig ilyenkor kinyílik egy ajtó, amelyen keresztül a megértés, a tudatosság, a fejlődés mélyebb szintjeire juthatunk.
Mindannyian újra és újra átéljük ezt a folyamatot. Mihelyt meggyógyítottuk magunkat az egyik szinten, kisvártatva történik valami más, ami elvezet majd bennünket a következő szintre.
Amikor mindent a legelkeserítőbb színben látunk, vigasztaló arra gondolni, hogy mindez azért van, hogy legyen összehasonlítási alapunk.
Végre megérted vagy megtapasztalod, hogy a kétségbeejtő helyzet azt az üzenetet hozza, hogy az élet lehet szebb ennél, és hogy van kiút.
És akkor a következő lépés az, hogy körülnézzünk és szembesüljünk mindazzal, amit meg kell gyógyítani, ami még nincs harmóniában, nincs beépítve az életünkbe és nem működik.
Az igazi gyógyulás a bennünk lévő életenergia maradéktalan birtoklásából és elfogadásából ered. Ha megengedjük magunknak, hogy szembenézzünk lényünk megtagadott részeivel, rájövünk, hogy nem is olyan ijesztőek, mint képzeltük.
Ha kifejezésre juthatnak, a helyükre kerülnek, mint természetünk fontos összetevői. Nincs határvonal a "jó" és "rossz" között. Az élet minden aspektusa az életerő egy-egy eleme, az istenség megnyilvánulása.
Hajlandó vagyok tanulni életem minden eseményéből.
Mélyebb és mélyebb szinten gyógyítom magam.
Lényem valamennyi oldalát elfogadom. Átadom magam a gyógyítás ösvényének.
Egy életre elkötelezem magam a gyógyulás és a tudatosodás mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése