Én vagyok a nyugalom és a higgadtság.
Élvezem a létbe ágyazott harmonikus nyugalmat.
A béke és a harmónia szétárad testem valamennyi sejtjében.
Ebben a pillanatban semmit nem kell tennem - csak léteznem kell.
Teljes mértékben pillanatnak élek, és ez beteljesíti az életem.
Én vagyok a csönd létem mélyén.
A boldogság szétárad bennem, és a lényemmé válik.
A valódi boldogságot és a valódi örömöt a belső csendben találom meg.
2009. június 13., szombat
Kurt Tepperwein idézetek
Engedj el mindent és légy szabad!
A mai nap lesz a legszebb nap az életedben!
Minden boldog nappal megajándékozod a világot.
Tárd ki magad a pillanat szépsége előtt!
Az idegenek is a barátaid, csak még nem ismered őket.
Játszd a főszerepet az életedben!
Csak akkor élsz igazán, ha örülsz!
Éld át tudatosan a " pillanat csodáját "!
2009. június 9., kedd
2009. június 8., hétfő
Arról, hogy mindenben az idő dönt
Mikor az élet, valamilyen emberi helyzet döntésre kényszerít, vigyázz, hogy az elhatározásokat
a változás törvényének térfogatába állítsd: mert minden „döntés” az időben
kap csak végső tartást és alakot.
Döntsél, de ne olyan föltétlenül! Ne olyan mindenáron! Ne olyan egészen!
Add meg az emberi elhatározásnak azt a játéklehetőséget, amelyre szüksége van, hogy
beilleszkedjék a világba és az időbe, elhelyezkedhessék az emberi szándékok, a változás törvényei között. Ne akard esküvel, szöggel és kalapáccsal rögzíteni minden
időkre azt, amin az éjszaka és a reggel is változtat valamit, szíved és értelmed is
örökké csiszol, másít, alakít valamit, ma, holnap és örökké. Adj az elhatározásnak
időt és térfogatot, hogy megtalálja igazi helyét és formáját a világban.
Döntsél, de ne nagyon! Döntsél, de ne föltétlenül! Cselekedjél, de ugyanakkor bízz mindent az időre is. Meglátod, holnapra vagy esztendő múltán, hogy nem te döntöttél, hanem a térfogat, melyben minden emberi ügy eldől: az idő.
(Márai Sándor: Füves könyv)
Arról, hogy mindig útközben élsz
Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot?
Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó
vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz,
s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor,
aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben.
Tudjad ezt, mikor
terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.
Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.
(Márai Sándor: Füves könyv)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
